Szeretek érinteni… szeretek Figyelni… szeretem a csendem… szeretem ahogy a zene, a légzés és ahogy figyelem vezet… nem gondol, nem akar, nem szerel…. csak van… szeretem az izgatottságát annak, hogy mikor és miben tűnök el… hogy merre megy, hogy mit hoz…. Szeretem a Szerelmet abban, ahogy a lélegzet lassul és mélyül… és megszületik a bizalom …. Szeretem, ahogy a fény megcsillan a testen, ahogy az izmok a bőr belesimul az érintésbe… ahogy belezuhan a pillanatban…. Szeretem ahogy az arc ellazul és mély figyelemben a csukott szem gyorsan táncol, ahogy belesimul a gyermeki én a simogatásba. Szeretem a felszakadó érzéseket… a megtartottság ernyedtségét… szeretem a testet, ahogy megmutatja magát és feltárja törékeny lelkét… szeretem hogy feloldódhatok benne és így magam gyógyulok. A csendben az egységben és a szándék és ítélet mentes térben.
Hála, hogy valaha is érinthettem az embert.
Hálás, vagyok hogy valaha megtapasztalhattam ezt a csodát.
Hála, hogy valaha is érinthettem az embert.
Hálás, vagyok hogy valaha megtapasztalhattam ezt a csodát.